7 nap, 6 város – az elmúlt egy hét

Minden Kathmanduban kezdődött. Nepál fővárosa nekem egyszerre volt hippi paradicsom, és népszerű turista úti cél, ahol a levegő nehéz és szennyezett, és ami egy újabb olyan hely lett ami megmutatta, milyen érzés amikor spontán áramlásban telnek a napok. 5 napot töltöttem itt, és ezidőalatt a legszínesebb asztaltársasággal osztottam meg étkezéseimet és pár italt, a világ minden tájáról: turisták, önfelfedezésre indult nők, a természet szerelmesei, különböző művészek, stb.-stb.

Majd egy a Kathmandu közepén rejlő tündéri kis hippi vendégházból útnak indultam a repülőtérre, Delhibe. Út közben megbeszéltem egy Chandigarban élő barátommal (akinek a neve azt jelenti: “Aki uralja az elméjét”, de ő még úgy érzem nem érett meg a nevére, ezért nevezzük Ifjú Mesternek:-)). Szóval megbeszéltem vele, hogy nála töltöm az első estémet Indiában. Delhiben a repülőtérről egyenesen a buszállomásra mentem, ahol felszálltam az első buszra. Hamar (röpke 4 óra után) megérkeztem Ifjú Mester lakására, ami a leggyönyörűbb és szolidabb party hely amit valaha láttam, ahol szinte egész nap szól a zene, és mindez egy szép lakóközösségben.

Vacsora után meglátogattuk a barátait, majd egy fiatal indiai box bajnok lány születésnapi partyjában kötöttünk ki. Akivel a legőrültebb táncban osztoztunk, némi psytrance és vodka kíséretében. Gyönyörű megérkezés volt. Welcome 🙂

Másnap Ifjú Mester egy hosszabb túrára készült egy barátjával a Himalayaba. És amikor említette, hogy Shimlán keresztül visz az útjuk, hirtelen csábítást éreztem, hogy velük tartsak Shimláig.   Ahol egy barátnőm lakik, aki az egyik legbékésebb, legtisztább lélek akit ismerek, és a neve azt jelenti, hogy Béke és Fellendülés. És a lakó környezete kristálytisztán tükrözi gyengéd energiáit. Ez volt a hely, ahol békét találtam az élvezetekben gazdag, de mégis nyugtalan napok után Chandigarhban és Kathmanduban. Egy újabb megérkezés.

Másnap reggel a busz állomásra tartottam amikor megkergetett egy majomcsapat, míg futás helyett rájuk nem üvöltöttem. A frissítő találkozás után már sima volt az utam, taxival mentem a buszállomásra, ahol 1 perc alatt akadt valaki aki a jegypénztárhoz vezetett, és már a Manaliba tartó buszon is voltam. Ekkor még nem tudtam, hogy hol fogok leszállni. Az egyik lehetőség Kasol iránya, ahol barátok várnak rám és lehetőség, hogy némi munka ellenében ingyen szálljak meg. És ami a legfontosabb, végre egy hely ahol megállhatok egy időre. És elkezdhetem integrálni az elmúlt hónapok élményeit. A másik lehetőség Kullu volt, ahol éppen most zajlik a Dusshera fesztivál, ami egy igencsak színes jelenség itt. Pár óra elteltével megszületett a döntés: irány Kasol.

Fullpower indiai busz élmény volt, és végül kényelmesen megérkeztem barátaim színes kis vendégházába az erdő szélén. Pár órával később egyik barátom (nevezzük a Himalaya Gyermekének) mondta, hogy épp Malana felé tart az organikus farmjukra (ami egy ideje vendégházként is funkcionál). És megkérdezte, hogy vele tartok-e a motoron? Miért is ne. Épp erre vágytam.

A hátizsákommal a hátamon felpattantam a motorra, hogy útnak induljunk Malanába, a legőrültebb, bukkanósabb-kanyargósabb útra, naplemente után. Minden bizonnyal életem legőrültebb motorútja volt. Himalaya Gyermekével. Akinek a Himalaya a játszótere, az utak a ralli pályák. Út közben szinte eszkatikus öröm és nem kis félelem között ingadoztam. Vissza-visszatértek az emlékek júniusból, amikor először jártam Malanában. Az első látogatás előtt egy barátom azt mondta, hogy a Malanába vezető út az egyik legveszélyesebb útszakasz Parvati Valleyben. Emlékszem, hogy volt féltem az autóúton. És most ugyanezt az utat motoron tettem meg a 17 kg-os hátizsákkal a hátamon, naplemente után, off-road rally stílusban. Az univerzumnak van humorérzéke 🙂 Hála <3

És megérkeztem. A helyre ahol kis túlzással a madár se jár és az élet oly egyszerű. Vissza a tandoori kemencés tündéri kis konyhák világába ahol mindent színes takarók borítanak és ahol van, hogy fél napig szünetel az áramszolgáltatás, de ez senkit sem zavar igazán. Ahol az éjjel sötét és hideg, a nappal napos és meleg. És ami a legfontosabb, mindent körülölel a Himalaya végeláthatatlan vonulata. Namaste.

És az Univerzum oly kegyes, hogy most megtapasztalhtom, hogy milyen egy kis vendégházat vezetni a természetben és végre megtanulhatom hogyan kell aluu paronthát készíteni (fűszeres krumplival töltött lepény kenyér) egy igazi profitól. Videót kellene készítenem a kézmozdulatairól. Talán fogok is 🙂

Share this...
Share on Facebook
Facebook

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *