Ezúttal sztori is jár a recepthez. Előbb jön a sztori, aztán a recept.:-)
Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly februárban egy szép reggelen úgy döntöttem, hogy az óceánparton fogyasztom el akkori szokásos reggelimet (samosát, tésztában sült chilit és mentás-korianderes chutneyt). A reggeli végefelé egyszer csak megszólított egy indiai srác, akiről valahogy éreztem, hogy nem a szokásos szelfi avagy azonnali közelebbi kapcsolat szándékával közelít felém. Beszélgetni kezdtünk, amit egy hónap múltán folytattunk amikor ismét találkoztunk Hampiban és ekkor történt, hogy a srác szóba hozta, hogy egyik kedvenc turmixa az ananász és cékla édesen egészséges keveréke. Első alkalommal amikor saját konyha közelébe kerültem, el is készítettem ezt a gyönyörűséges turmixot és amikor pár napja egész jó áron mosolygott rám egy ananász, ismét elcsábultam.
A turmix
A cékla és az ananász egyszerűen fantasztikus párost alkotnak. Én kicsit több ananászt használtam mint céklát és mivel elég sűrű a turmix, egy kis ásványvízzel higítottam, hogy kortyolható legyen.
És a kheer..
Ezzel kapcsolatban is akad sztori, nem is egy.
Először talán akkor kóstoltam, amikor másodjára is úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom indiai tartózkodásomat és új barátaim otthonába érkeztem Delhibe ahol a szomszéd néni érkezésem estéjén úgy kezdett barátkozni velem, hogy elővette a hűtőben pihenő kheert, és egy kiskanállal etetni kezdett. Oly nagy szeretettel emlékszek rá vissza.
Utolsó indiai kheer élményem pedig egy “Prasad” volt, egy az októberi telihold estéjén készített tejberizs amit a Himalájában főztünk és ami a telihold fénye alatt töltötte az éjszakát, ott vált szent eledellé. Nem mellesleg ez volt az első éjjel amikor én is kint aludtam az őszi Himalájában, három takaró alatt, házigazdámmal.
No és a kheer recept
Hozzávalók 4 személyre
- 1 csésze rizs
- 1 csésze víz
- 1,5 csésze tej (de ha nem tűnik elég szaftosnak mire a rizs megpuhul, egy kicsit hozzáadhatunk még)
- Mazsola (mivel legutóbb nem volt otthon cukrom, nem kevés mazsolával gondoskodtam az édes ízről)
- Kókuszreszelék (tetszőleges)
- Pirított magok (legjobb kesudióval és pisztáciával, de valójában bármivel jó, volt, hogy szezám mag, volt hogy földimogyoró és dió került bele)
- A sárga szín kedvéért egy kis sáfrány vagy kurkuma (egész bátran használhatunk, nem viszi el az ízét)
- És a legfontosabb: 3 szem egész zöld kardamom, amit egy kicsit megnyitunk, hogy kijöjjenek a benne rejlő magok, de a héját is belefőzhetjük, szinte nagyobb élmény ráharapni mint a magokra vagy a mazsolára)
- És ha van otthon cukor 🙂 vagy efféle
Elkészítés
A rizst (amit ehhez igazán nem szükséges megmosni sem) egy kis edénybe tesszük, hozzáadjuk a vizet, a tejet és az összes többi hozzávalót, a magok kivételével, amiket elég a végén is, miután egy külön edényben megpirítottuk őket. Vagy akár az egészet kezdhetjük a magok pirításával is, és akkor együtt főzzük. Ahogy tetszik 🙂 Alacsony lángon főzzük, időnként kavargatjuk. Ha a rizs megpuhult, elkészült. Türelmesen várunk amíg ehetőre hűl, vagy lelkesen fújkáljuk, és élvezzük. <3
És ha akad egy kis friss ananászunk, kheerünk csodás kísérője lesz. Ahogy a céklás ananász turmix is 🙂
Nem vagyok nagy tejberizs-fan (azert megeszem, ha elem kerul, de magamnak biztos nem csinalnek), de ettol most komolyan megeheztem. …es meg csak a reggeli kave mellett ulok! 🙂
Csinaljunk kozos fozest, amint hazakoltozom en is! 🙂
Csak igy tovabb: Sztyopa
🙂 Mindenképp, főzzünk együtt