Magyar

A magyar nyelvű bejegyzéseket egyelőre a “Hungarian Posts” kategória alatt találod meg (vagy IDE kattintva).

Rólam

Majdnem 10 évig dolgoztam adótanácsadóként, de mindig is valami másról álmodoztam. Arról, hogy azzal töltöm a mindennapjaimat amit igazán szeretek, ahelyett hogy minden nap 8 órát szánjak egy olyan munkára amit nem szeretek. Mindössze az anyagi biztonság érdekében.

Az elmúlt években sok időt töltöttem azzal, hogy ismerkedjek magammal, terápiában, különböző mozgásterápiákban, és a tantra jógában. A tánc lett az egyik legnagyobb szenvedélyem, ami egészen Indiáig vezetett. Egy chakra tánc elvonulásra Aurovilleben.

Eredetileg az volt a terv, hogy 6 hetet töltök Aurovilleben, egy kis kitérővel Goára. De aztán kezdetét vette az utazás és egyre több inspiráló emberrel találkoztam a világ minden tájáról. Pár hét után azt éreztem, hogy talán most érkezett el az idő, hogy végre adjak magamnak esélyt, hogy meglássam mit tartogat számomra az Univerzum az alkalmazotti léten túl. Felmondtam és pár hónappal elhalasztottam a repjegyemet, a 6 hónapos vízumom lejártáig. És kezdetét vette a kaland.

Pár hónap elteltével úgy döntöttem, elkezdek vezetni egy blogot, hogy otthon hagyott szeretteim követni tudják a mindennapjaimat. Mivel már kb 3 éve vezetek naplót, jól tudom, hogy az érzelmeim és gondolataim szavakba öntése milyen gyógyító hatással bír. Hát még ha meg is osztom őket valakivel. Vagy bárkivel… Ekkortájt kezdtem el érezni azt is, hogy ideje egy kicsit fókuszálni az indiai áramlást és találtam pár területet amiben a legnagyobb örömömet lelem: tánc, írás és főzés. És talán leginkább az önmagammal való ismerkedés, a táncon és íráson keresztül. És persze az utazás során.

Ezeket a szenvedélyeket követve, a blogomon írok arról, hogyan próbálok tanulni a tapasztalataimból és az érzéseimről (önismeret), a receptekről amiket tanulok (receptek) és persze úti kalandjaimról és pár praktikus információról (utazás).

India és Én-ként kezdtem a blogomat, de aztán egyszer csak összehozott a Sors egy igazán inspiráló utazóval, aki  azt javasolta, hogy keressek egy nemzetközibb blog nevet. Ekkor tűnt fel a színen Barefoot Tilla (Mezítlábas Tilla). Ez a rövid sztori. A hosszabb verziónak része, hogy amikor felmerült az új név ötlete, annyira izgatott lettem, hogy túláradó gyermeki energiámat úgy igyekeztem lekötni, hogy elkezdtem felkapaszkodni a kerti pavilon tetejére. És amikor épp lefelé indultam, a nagy lendületben felborítottam egy festékes flakont. Barna festék borította a lábamat. Ez a nap tényleg a lábamról szólt. 🙂

A mezítelen lábak különös jelentőséggel bírnak számomra:

A mezítelen lábak segítik a bennem lévő táncost és lelkes jóga gyakorlót. A talajjal való közelebbi kapcsolat támogat engem, a lányt, aki időnként elveszetten érzi magát a világban. A mezítelen lábak segítenek engem mint nőt, aki azon dolgozik, hogy elfogadja és megélje a szexualitását, nyitott érzékekkel élje az életet, örömét lelje mindabban ami körülveszi, legyen az a simogató levegő, vagy éppen az, ahogy a talpa találkozik a talajjal.

Ahogy visszatekintek az utamra Indiában, nem tudom nem észrevenni, hogy a mezítlábas lét egyfajta lázadás is volt számomra. Lázadás azellen amikor olyan környezetben voltam amibe nem tudtam és nem is akartam beilleszkedni.

Ha szeretnél egy rövidke áttekintést kapni erről az útról:

Az Utazás

Az első pár hónapban először 3 hetet töltöttem Goán, majd egyszer csak Bangaloreban kötöttem ki, ahol pár hétig élveztem az életet pár új baráttal. És nem mellesleg itt mondtam fel és itt vette kezdetét a blog is. Ezután részt vettem egy 10 napos Vipassana meditáción,  és a tiruvannamalai Arunachala hegy körüli rituális mezítlábas sétán több ezer helyivel. Majd egy kertben önkénteskedtem Aurovilleben. Aztán Dél-Indiából útnak indultam északra, a Himalájába, hogy találkozzak a férfival, akivel három hetet töltöttem Goán és aki az egyik legnagyobb tanítómesterem volt az indiai áramlásról.  Valamikor az északra vezető úton tudtam meg, hogy ő időközben megismerkedett valaki mással. De folytattam az utamat. Tudtam hogy jó pár barát vár rám azokban a fenséges hegyekben, és még egy önkéntes lehetőség is.

Az utam során lassan elkezdtem megtanulni, hogy elengedjem annak az igényét, hogy mindent előre megtervezzek és inkább csak kövessem a szívemet és fogadjam nyitottan a kínálkozó lehetőségeket. Újra és újra gyakoroltam, hogyan alkalmazkodjak a folyton változó körülményekhez, hogyan gyakoroljam az elfogadás művészetét és persze azt, hogy ne kötődjek dolgokhoz, és ami még fontosabb, emberekhez. Folyamatos gyakorlás ez. Nem mindig járok sikerrel, de azt is tanulom, hogy a sikertelen küldetések, rossz döntések vagy hibák is az út természetes részei.

Az utam során egyre többet fedeztem fel Indiából és magamból, ahogy nap mint nap kiléptem a komfort zónámból, a legkülönbözőbb helyeken éltem (az ipari telepek közepén lévő lepukkant vendégházaktól és patkányok és csótányok lakta lakásoktól kezdve egészen a belvárosi luxuslakásokig és a végtelen Himalája tündéri kis vendégházaiig), és legkülönbözőbb emberekkel találkoztam. Mindegyikük tanított nekem valamit.

Amikor már épp haza készültem, egyszer csak kaptam egy állásajánlatot Nepálból és úgy döntöttem élek a lehetőséggel. Nem kaptam meg a munkát, de ekkorra már áttettem a repülőjegyemet 4 hónappal későbbre.  Nepálban találtam magam, a legőrültebb élethelyzetekben, amik egészen Punjabig vezettek ahol 6 hetet töltöttem egy családdal, miközben jógát, táncot és angolt tanítottam egy helyi iskolában. Azóta is úton vagyok és még nem tudom biztosan mi lesz a következő lépés, de annyi bizonyos, hogy továbbra is igyekszem követni a szívemet és bízom benne, hogy ha az utamat járom és nyitott maradok, az Univerzum elhozza nekem amire szükségem van. Pont akkor amikor igazán szükségem van rá.

Fehér Tilla

Share this...
Share on Facebook
Facebook