Megérkezés Nepálba – egy éjjel a csillagok alatt

Miután mi is és a motor is szerencsésen és hivatalosan is megérkeztünk Nepálba, egy könnyed érzés költözött mellénk. És mintha az Univerzum meg akarta volna mutatni nekünk, hogy jó helyre érkeztünk, gyönyörű események sora vette kezdetét. Az élet egyszerű gyönyörűségei.

Először is, ahogy egy köves mező mellett haladtunk el, tengernyi esernyőre lettünk figyelmesek. Megálltunk és láttuk, hogy helyi nők dolgoztak az esernyők alatt szorgosan, köveket aprítottak. Nem csak a látvány volt szép.  A hang is ami a szorgos munkát kísérte. Az apró kalapácsok csilingelő hangja zene volt a fülnek. A női közösség gyönyörű energiájával együtt. Amivel oly gyakran találkozhatunk Indiában és Nepálban is. Készítettem pár fotót, váltottunk pár mosolyt, majd folytattuk az utunkat. Egy új tudatállapotban.

Szintén örömteljes esemény volt, amikor ebédet kerestünk és megálltunk egy kis  boltnál.

Nos, Nepálban az étkezések kevésbé fontosak, mint Indiában, nem találkozunk olyan sok étteremmel, és az ételek oly széles választékával. De még így is érhetnek minket kellemes meglepetések, például amikor megállunk egy kis boltnál és bár nem szolgálnak fel ételeket, a kedves hölgyek boldogan adnak nekünk egy kis vizet és pár jókora darab uborkát. Igen, Nepálban a jókora uborka darabok tipikus snacknek számítanak, akár önmagukban akár egy kis chili pasztával fűszerezve. Mindkét verzió csodás:-)

Ahogy haladunk az úton, egyre több kis falu tűnt fel az út mentén. Csinos kis szalmatetős vályogházakból álló falvak. Oly természetközeliek, egy külön világ. Mivel még mindig nem volt térképünk, nem tudtuk mikor érhetjük el a következő várost és annyira lenyűgöztek minket azok az apró kis falvak, hogy egyszer csak az utitársam megkérdeztek, hogy szeretnék e megállni, hogy közelebbről is megnézzünk egy falut és esetleg ott töltsük az éjszakát. Boldogan mondtam igent. Megálltunk és amikor szálláslehetőségről kezdtünk érdeklődni az első háznál, a család felajánlotta, hogy töltsük náluk az éjszakát. Nem igazán beszéltünk közös nyelvet de így is kellemes időt töltöttünk együtt.

A kis kerti csapnál mostam ki pár ruhámat, miközben a helyi hölgyek az edényeiket mosogatták egy kis hamuval. Barátkoztunk a gyerekekkel és a ház körül élő megannyi állattal, kis kutyákkal, kacsákkal, csirkékkel, egy kecskével és a kedvencemmel, egy tündéri kismalaccal. 🙂

Vacsora előtt sétára indultunk a faluban. Az angolul beszélő lakosok mondtak pár érdekességet a faluról és életemben először bemerészkedtem egy rizsföldre is (korábban annyira féltem ettől, mert hallottam, hogy a rizsföldeken könnyen találkozhatunk kígyókkal. Ekkor jött el az ideje, hogy túllépjek ezen a félelmemen). Így esett tehát, hogy végre közelről megnézhettem, hogy néz ki a rizs a természetben és még többet.. Ezeket a gyönyörű idős hölgyeket akik a harsogó zöld földeken dolgoztak, nemsokkal naplemente előtt.

A faluban tett sétánk a hét egyik legnagyobb eseménye lehetett, az utcára vonult a falu apraja és nagyja, a gyerekek ezerszer köszöntöttek minket “hello”-val és legalább ennyiszer kértek szelfit. Ezúttal szívesen együttműködtünk 🙂

 

A család eleinte igencsak csendes volt, tisztes távolból figyeltek minket. De egy idő után lassacskán kezdtek megnyílni. Megosztottuk velük amink volt. Egy kis aszalt sárgabarack és keksz, ők pedig finom vacsorával kínáltak minket (rizs, lencse és zöldség) a vályogház hűs padlóján és egy hellyel ahol aludhatunk. Nem kis kihívás volt meggyőzni őket, hogy a szabad ég alatt aludjunk és ne a házban. De végül beleegyeztek. És a legcsodálatosabb éjszakában volt részünk. Vacsora után megérkezett egy új családtag aki beszélt angolul. Aztán az utitársam felfedte, hogy mit rejt a motorra rögzített kis hangszertok. Egy ukulelét. Játszani kezdett, majd együtt énekeltünk, bármit ami jött, míg a többiek visszavonultak a házba. És mi csak feküdtünk a kis punjabi ágyon, csodáltuk a csillagokkal borított égboltot, a legkülönfélébb állathangokkal a háttérben, miközben értékeltük, hogy a család kutyája is ott van és őrzi az álmunkat. 🙂 Ekkor éreztem igazán, hogy eltűnt a lejárt vízumom körüli nehéz érzelmek utolsó morzsája is. Tudtam, hogy okkal vagyok itt, hogy megtapasztaljam az élet egyszerű szépségeit. És ki tudja mi minden vár még rám az úton…

Share this...
Share on Facebook
Facebook

One Comment on “Megérkezés Nepálba – egy éjjel a csillagok alatt”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *